bársony története

Szokatlan lágysága és megjelenése, valamint magas termelési költsége miatt a bársony gyakran a nemességhez kapcsolódik. Velvetet Kasmíri kereskedők és a Ziryab által az Al-Andalushoz tartozó Harun al-Rashid uralma alatt Bagdadba vezették be. A Mamluk-korszakban Kairó volt a világ legnagyobb bársonygyártója. Nagy részét Velencébe exportálták (ahonnan Európa nagy része elterjedt), Iberia és a Mali Birodalom. Mali I. Mali, a Mali Birodalom uralkodója, meglátogatta Kairót a Mekkába tartó zarándoklaton. Sok arab bársonygyártó kísérte vissza Timbuktába. Később Ibn Battuta megemlíti, hogy Suliyman (mansa), a Mali uralkodója viselte helyben előállított teljes bíbor bársony caftánt az Eid-en. Mehmed II uralkodása alatt a szakács szakácsok kék színű ruhákat (câme-i kebûd), kúpos kalapokat (külâh) és bagás nadrágot (çaksir) viseltek Bursa bársonyból.

II. Richard II. Király az ő akaratában arra irányult, hogy testét 1399-ben bársonyos ruhába kell öltözni. [2]

Egy megbirkózás a halomban bolyhos bársonyban.

Az Encyclopædia Britannica tizenegyedik kiadása a bársonyot és annak történetét írta le:

A VELVET, egy selymes textilszövet, rövid, sűrű halmozott felülettel. Valószínűleg a bársonyszövés művészete a Távol-Keletről származik; és nem csak a 14. század elején találunk említést a textilről. A bársony sajátos tulajdonságai, az általa bemutatott festékszínek csodálatos, mégis lágyított mélysége egyszerre jelölte ki az egyházi ruhák, királyi és állami köpenyek, valamint a csodálatos hangulatok illeszkedő anyagaként; és a középkori csodálatosabb textúrák olasz kötelek voltak. Ezeket sok szempontból a leghatékonyabban díszítették, például a halom színének megváltoztatásával, különböző hosszúságú halom készítésével (halom halom vagy dupla halom), sima selyemmel, vágatlan halmazzal, vagy egy vágott halmazzal, vagy aranyszövetek földje, & c. Az európai művészi kötelek legkorábbi forrásai a Lucca, a Genoa, a Firenze és a Velence voltak. Valamivel később a művészetet a flamand szövők vették fel, és a tizenhatodik században Bruges hírnevet szerzett a nagy olasz városokéhoz képest nem alárendelt kötelékekről. [3]